2018.09.29. Csendesen

Így telik nap, nap után.

Csendesen.

Így múlik el a fiatalság,

csendesen.

Szeptember vége van. Lassan fel kell ébreszteni Billy Joet, a Green Day énekesét is. Hirtelen jött a felismerés, akárcsak a hideg télies idő a nyárból, miszerint lassan ismét évet zárunk. Visszagondolva a napi teendők sorára, vannak eredmények amelyek azt mutatják, hogy igenis megéri nap, mint nap dolgozni, küzdeni és bízva bízni.

Kosztolányi egyszer valahol azt írta, hogy a régi ismerős a legjobb tükrök. (Ez persze az én szabad, silány megfogalmazásom.) Ezt az állítását pedig azzal indokolta, hogy a régen látott ismerős döbbent csak rá igazán minket arra, mi magunk hogyan és miként is változunk. Ilyen régi ismerős számomra ez a hideg is.

Reggel végiggondoltam, hogy mennyire szeretem én a jelenlegi élethelyzetem, és rá kellett jönnöm, hogy amellett mennyire hálás vagyok a fedélért és a lehetőségekért, én nem igazán vagyok a helyemen. Ez az érzés szinte egybeforrott már a személyiségemmel. A körülöttem lévő személyek is ilyen módon szoktak morzsolódni. Úgy érzem, hogy nem segítünk egymásnak a mindennapokban, így lezárom a kapcsolatot. Sokszor nem helyesen, nem etikusan és nem szépen. Magammal sem bánok mindig szépen. Valahogy ördögien forog ez a kör önmagában. Érdekessége ennek, hogy kezdem mindezt felismerni. Talán egypár hete is leírtam, hogy gyakorlatilag ugyanazon témákról írok, újra és újra. Kicsit olyan ez, mintha egy tévében lennék, és felismerném a saját hibám, ami benne tart a műsorban.

Ezt is csak csendesen.

Ezen a héten keresztülfutott rajtam egy vírus. Egyik délután kihánytam mindent, és belázasodva aludtam délután 5-től másnap reggel 8-ig. Reggelre a láz elmúlt, az izomláz megmaradt, és pénteken azaz a harmadnapon már végigdolgoztam 10 órát. Azóta mintha valamit nem tudnék megemészteni. Ezzel egyidőben kezdtem el szedni Béres cseppet és C vitamint. Nem ezt a hatást vártam.

Csendesen. Így ülök egy pesti hostel folyosóján, egy kényelmes karszékben ülve, Whiplash dobszólókat hallgatva.

Igyekszem minél kevesebbet beszélni, szűkösen bánni a szavakkal, ami sokszor megnyilvánul a levelezéseimben is. Ma végigszámoltam, és megközelítőleg 8-9 embernek tartozom válasszal. Nehéz nyomás ez, mely néha enged fel rövid időre.

Már a mosolygást is igyekszem szűkebben mérni. Mennyivel egyszerűbb volt egy átlagos, csendes embernek lenni Belgiumban.

Talán ezt kellene újra kitűzni célnak.

Csendesen mondani, tömören, annyit amennyit kell. Szépen, artikulálva.

Csendesen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s