2018.09.08. Temes – vár

Ma volt az első aktív nap az egy hetes programban. A januári Cascaisban tartott alkalomhoz képest megközelítőleg a csapat háromnegyede cserélődött le. A délelőtt pihenéssel telt. Nem történt semmilyen lényeges, mivel a csapat fele csak reggel 7 óra körül érkezett meg. Ők pihentek 11-ig. A plusz idő nekem is jól jött. Szerintem lázasan keltem fel, és nem könnyen maradtam ébren a hosszas, csendes foglalkozás alatt. Így reggel tudtam pihenni.

Ma beleolvastam a korábbi bejegyzéseimbe. Érdekes felismerni az ismétlődéseket a különböző témákban. Valójában körbe körbe járok, miközben az idő telik. Talán mind ezt tesszük.

Délután keresztül sétáltunk a teljes városon és elmentünk egy ‘romkocsma’ – szerű helyre. Több, mint lenyűgöző az a kulturális sokszínűség ami falakon lógó képekről és minden apró tárgyról sugárzott. Nehéz volna megfogalmazni, mit is érezhet egy magyar ember belépve egy Bánát megyében lévő helyre. A kertben szőlő nőtte körbe az udvart, belül térképek és különböző díszek. A pultos nő, folyékonyan beszélt angolul, németül és ahogy kiderült a nagyszülei magyarok, és még a szülei is beszélik a nyelvünket. Ő már csak érti.

Érdeklődve kérdeztem rá, hogy támadt – e valaha nehézsége a magyar gyökereiből. Mosolyogva közölte, hogy Temesvár környéke mindig is egy kulturális forrasztótégely volt, így ezen a területen nem annyira intenzív a magyar – román frusztráció, mint például Háromszéken.

Mosolyogtunk és megértően néztünk egymásra miután átszellemülve néztem végig a kerten. Közel éreztem magam a természethez.

Érdekesség a helynek, hogy a pincében egy múzeum található a kommunista Románia idejéről. Egy egész lakás berendezve. Az érzés, a szagok, akárcsak a dédimamám házában volt. A képek jobban le tudják írni ezt az érzést. Szavakkal nem tudom megfogalmazta – e már valaki ezt a különleges életérzést.

Miközben néztem a különböző játékokat, két fiatal német nő is bejött nézelődni. Miközben beszélgettek, csendben hallgattam őket. Szerintem ők is érezték, hogy hallgatózom. Kellemes volt érteni a német szavakat. Mintha csak az én kedvemért beszéltek volna egy érthető szép dialektusban.

Temesvár főtere a naplementében szép. A szecessziós épületek hasonlítanak Kecskemétre, habár itt több a látnivaló. Ijesztően magas azoknak az épületeknek a száma, amelyek romosan állnak. A városkép egységességét megőrizendő, nem lehet csak úgy nekiállni felújítani bármit is.

A hosszú séta közben érdekes beszélgetésben volt részem az egyik szervezővel.

Minden erőfeszítés és kétség taglalása után arra a pontra értünk, ahol elfogadtuk, hogy minden változik. A világ, ebben az esetben a közép – kelet európai országok, olyan helyzetben vannak, mint ezek a régi épületek. Megújításra vár, törődésre, ellenben a különböző létrehozott szabályok értelmében ezzel még várni kell. Kérdés, hogy kik fogják végezni a felújítást, és kik indítják el ezeket a folyamatokat, ha maga az építkezés csak falakba ütközik.

A program és a hosszas gondolatok tömkelegének véget vetve, beülünk egy étterembe. Egy kis pizza és helyi sör, valamint a társaság segíteni fog a pillanat értékelésében.

Néha nem szabad mélyen elgondolkozni, mert könnyen bele lehet fáradni a kérdésekbe, avagy a meg nem kapott válaszokba.

A motiváció nem más, mint egy ok a mosolyra és egy élhetőbb jelen teremtése.

Ahogy Temes-várt, úgy én is várok. Nyugodtan.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s