2018.09.04. Reggel

Szeretnék visszatérni ahhoz az egyszerű szokásomhoz, hogy reggelente a fel ébredés folyamataként egy bögre tea mellett írok.

A tegnapi nap volt az első egyetemi eligazító napja. Csupa új ember. Alkalomhoz illő öltözet. Tanárok, lektorok és olyan arcok, amelyek nagy részét még nem ismertem.

Megtaláltam a saját szakom, és gond nélkül leültem a jó terembe. Mindenki nagyon segítőkész volt.

Az egyetem paradox jellege, hogy valójában ez egy olyan köztes szakasz az ember életében, a legtöbb esetben beszélek itt a nappali tanrendben hallgatókról, amely egyfajta búraként szolgál. Emellett célja felkészíteni ‘a felnőtt életre’ vagy a ‘munkaerőpiac könyörtelen világára’, természetesen egy olyan apró csekélységért, hogy az ember egy hitellel leköti az életet legalább 5-10 évre, vagy amennyiben számára ez nem okoz nagy kellemetlenséget, ki is fizetheti saját maga a képzés díját.

Az, hogy ezekkel a hatalmas pénzösszegekkel mi történik azt hagyjuk meg másnak. Az a kéz amely ezt kezeli, láthatatlan, így én meg sem próbálom belátni.

Három év után léptem be a magyar iskolarendszerbe újra. Egyszerű három szavas tőmondattal konstatáltam ezt a tényt egyik legkevesebb barátomnak :

Megjöttem a papírgyárba.

Előre, csak előre. Lássuk mi lesz belőle!

Aztán a délután 2-ig tartó program végeztével elindultam az Európa Jövőjéért Egyesület székháza felé egy beszélgetésre. Pénteken fogunk indulni egy hétre Temesvárra, ahol az ENRYP program utolsó csoporttalálkozója fog zajlani. Erről és ezzel kapcsolatban álló kérdésekről tudtunk beszélgetni. Megnyugtató volt. Ez persze azt is jelenti, hogy nem tudok részt venni az első hét első óráin.

Hazaérve nyugodt körülmények között megvacsoráztam. Főztem magamnak. Ez több, mint felemelő érzéssel töltött el. Mintha az alapanyagok és a fűszerek eggyéforrásának egyik titkos tulajdonsága volna, hogy csak annyira fog finoman összeállni, amennyire a szakács szíve nyugodt.

Kezdek megnyugodni.

Este 11-re már letusolva, fogat mosva, megvacsorázva olvastam, és el is aludtam.

Annyi szépséghiba volt a történetben, hogy az egyik barátom hazajött részegen 5 másik újdonsült barátjával. Ő is elkezdte az egyetemet. Ő is tapogatja a burkot.

Ezek az emberek alapvetően biztosan kedvesek, de mivel az alvásom idejét zavarták meg kiabálgatásaikkal, eleinte az este folyamán a következő fél órában, nem a legnyíltabb, legszeretőbb szívvel fogadtam őket. Sokáig tanakodtam, hogy el kellene – e magyaráznom nekik, hogy mit jelent vendégségben lenni, vagy a különböző napszakok váltakozásânak eredményét, mi pedig nem más már évezredek óta, mint hogy az ember este alszik, nappal pedig fent van.

Hajnali kettő óra volt. Végül nem adtam rá a fejem, hogy tanítójuk legyek. Csalódtam, de aztán elengedtem a dühöm.

Reggel van. 8 órakor kezdődik az Erasmusról szóló tájékoztató, amin én is részt fogok venni.

A második nap következik.

Lássuk mi lesz belőle.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s