2018.08.30. Fények

Sokszor, hosszú napokon keresztül barangolok gyűjtögetve apró darabkákat, melyeket mozaikként összerakva, megkapom a képet : Az életet.

Ez a kép felváltva láttatja magát kedvesnek, néha ellenben egy pontja mágnesként vonzza magához a tekintetet, teljes mértékben elvonva a figyelmet a sötét, talán kellemetlen szilánkokról.

Jazz szól. Gozsdu udvar. Fények. Drága sör, nedű.

Felszínes szavak. Nehéz sorsok húzodnak meg minden csepp mögött.

Külföldi árak, külföldi zenék, elidegenült emberek.

Zimbardo, Nincs kapcsolat c. könyvét olvasom, amely apránként sorakoztatja fel a hétköznapi emberek, hétköznapi traumáit. Megoldás nincs. Vagy, ha van is, azt nem ők tudják hozni.

Mi okozza az elégedettséget az emberek életében? Egyre többször érzem a természet hívását, egyszerűen egy fa tövének kényelmét, vagy egy egyszerű füves, fás kert gyönyörét. Nekem talán ez. Nem. akarom, hogy az alkohol legyen a megnyugvás forrása.

Fények égnek. Erdők égnek. Mikor fog úgy beesteledni, hogy észbe kapjunk:

Nincs körülöttünk semmi?

Nincs körülöttünk senki.

Hol keressük a fényeket?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s