2018.08.08. Ébredés

Egyik középiskolai tanárom sokat mesélt nekünk a világról.

Egyik, máig is legmélyebben nyomot hagyó gondolatfejtése, a számokról és azok misztikájáról szólt. Kiemelte, hogy bizonyos kultúrákban, ahogy a miénkben is, vannak számok amik bizonyos oknál fogva nem kedvezőek. Mindenkinek vannak szerencseszámai.

A 4 például, főleg a keleti kultúrákban, a legszerencsétlenebb. A Nyugatra ez már csak a 13-as számtól való félelemben mutatkozik meg, ami lényegében szintén a 4-el egyenlő, ha a két számot összeadjuk. Japánban például az utcákban, sorra kihagyják a házszámok közül a 4-est és a 3 után az 5 következik. Ugyanígy, bizonyos oknál fogva, a 8 egy igazán szerencsés, pozitív szám. A pekingi olimpia ezért kezdődött pontosan tíz évvel ezelőtt 2008.08.08-án este 8 óra 8 perckor. Abban nem vagyok biztos, hogy 8 percen át tartott-e a megnyitó ceremónia, de ez nem is lényeges jelenleg.

Ma 2018.08.08-a van. Több cikkel is találkoztam a napokban a természeti katasztrófával kapcsolatban ami körül vesz bennünket. Ez a globális felmelegedés. Már augusztus van. Hetek óta nem láttam hűs szellős, esős napokat, amelyek megöntözték volna a növényeket. Ez, bár lehetne, de nem a saját gyengeségem. Hetek óta 35-40 °C fok között van nap közben a hőmérséklet. Most hazafelé tartok a vonaton Budapestről egy szokásos munkanap után. A cégnél, 100 emberre jut egy kis zöld növény, a klíma nagyjából 20 fokra van állítva, és minden egyes részlete a munkánknak próbálja tagadni az egyszerű tényt : gond van. Nem csak nálunk, hanem a világban. Kevesebb emberrel dolgozunk, több a munka, és több a stressz, miközben a világ darabokra hullik. A gond pedig nem más, mint, hogy emberek vagyunk.

Néha elfaradok a levegőtlen irodában a folyamatos hajtásban. Persze lehet örök pesszimistaként azt mondani, hogy a helyzet lehetne sokkkal rosszabb. Valóban. Lehetne, és ha így haladunk tovább lesz is.

Többször fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék turizmussal foglalkozni Kecskeméten.

Ma, ezen a számmisztikailag szerencsés napon, úgy tűnik, nem lesznek emberek akiknek lehetne mutatni bármit a városból, mert nem lesz hol mutatni bármit. Szomorú, de ég a világ.

Múlt hét péntek óta nem ettem húst. Eddig csupán tisztító okok miatt. Túl sok volt a fogyasztásom, és azt éreztem, hogy bármennyire kerülöm, nem tudom elhagyni, úgyhogy teljesen kizártam a hűtőszekrényemből is.

A mai napon tudatosult bennem is, hogy gond van. Nem az, hogy emberek vagyunk, hanem az, hogy felelőtlenek vagyunk.

Jókai egy regényében írta, hogy néha a körülöttünk lévő világ minden apró része összeesküszik, hogy bebizonyítsa azt ami nem igaz: 2*2 = 5.

És bármennyire szerencsétlen, előbb vagy utóbb be kell látni, hogy bármennyire összeesküszik az üzleti élet, és a fogyasztói kultúrában fürdő kapitalizmus kultúrája, a kétszer kettő akkor is egy szerencsétlen négy marad.

Írtam le ezt kósza gondolatként egy vonat fülkében ülve Kecskemét felé, 40-45 °C- ban, augusztus 8-án.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s