2018.07.20. Több lábon

Tegnap egy nagyon szép csütörtök volt. Egy betegszabadság után tértem vissza a munkába azzal a reménnyel, hogy nyugalom és a kollégáim barátságos köszöntése lesz a fogadtatásom. Ehelyett arról hallgattam őket, hogy éppen mi a napi nyomás és értelmetlen döntések sorozata erre a hétre.

Sok kompromisszum van az életünkben nap, mint nap. Eddig ezek szummája megérte számomra az ingázást Budapestre, a stresszes munkakört és a folyamatos nyomást.

És tegnap eljött a nap, amikor úgy éreztem, hogy tovább már nem. Sokszor korlátozzuk be magunkat teljesen érthető módon, biztonságos keretek közé. Ez a munkakör amellett, hogy minden perccel közelebb visz az kiégéshez, egy biztonságos keret. Olyan mint egy kis elkeritett füves rész a pusztában egy musztángnak. Szép, és biztonságos, de semmiképpen sem természetes.

Hazafelé tartva a vonaton egy kedves Úr megkérdezett, hogy Kecskemét felé tartok – e? Nyugodtan válaszoltam, hogy igen. Nyugodtan közölte, hogy ritkán vonatkozik, ő is Kecskemétre megy, de nem tudja mikor is kell leszállni, így hát beültem mellé. Kereken egy éve kezdtem el egy héten legalább háromszor megjárni ezt a távot.

Amint elindultunk, elkezdett mesélni. Lényegében olyan erős és határozott kezdés volt, hogy két – három kérdésem leszámitva, csak ő beszélt.

Mesélni kezdett a sínekről, és arról, hogyan is kell ezeket kiönteni. Tudniillik ő ezzel is foglalkozott. Sokat járt Pilisre, ahol katonai gyakorlatokat végeztek. Az ikertestvérének is itt volt félig el nem készített nyaralója. Nem voltak könnycseppek a szemében, de én oda tudtam képzelni magam. Edzett lélek volt.

Aztán arról mesélt, hogyan tudta elkezdeni négy elemi osztállyal a közgazdasági iskolát, ahol képesített könyvelő lett. Tudniillik sehova nem akarták felvenni, annyira le lett rontva az átlaga.

Miután a könyvelői pálya mellett behívták a katonaságba, elvégezte a tiszti iskolát, és bár én vajmi keveset értek a gránátok, tankok avagy bármilyen harcszerészettel kapcsolatos témához, ő lelkesen osztotta meg velem, hogy milyen töltényekkel dolgoztak, aminek mekkora átmérővel mi volt a célja. A részletek még a mai napig az ismeretét gyarapitották. A katonaságnál és a kommunizmusban eltöltött éveket két főbb szempont alapján elemezte. Az első, hogy mindenki addig tanult, ameddig akart. Ingyen. Ezt lehetett szeretni. A második, mely néha szabotálta az elsőt: Mindenhol magasabb beosztásban hülyébb emberek ültek, akik nem igazán értettek semmihez.

A hadparancsnokai sosem tudtak gyakorlatot vezetni. Amikor mérnöki szakon tanult, gyönyörű kidolgozott rajzait sorra húzták át és kapott érte egyest, miközben a felületes munkákra osztogatták az ötösöket. Utóbbi incidens után felállt, és a tanár elé állva annyit mondott

Tisztelettel Tanár Úr! Remélem, hogy mi soha az életben többet nem találkozunk!

Így is lett.

Tanult villamosságot. Épített házakat, szerelt autókat, tankokat és mindenféle szerszámmal dolgozott.

Éppen egy temetésről tartott hazafelé Győrből.

A nyelvekhez ő nem értett annyira. Apja négyet beszélt folyékonyan, testvére szintén gond nélkül hármat. Neki ebből nem jutott ki.

Mikor lassan elértük Kecskemét határát csak annyit kérdezett reménykedve, hogy van – e remény arra, hogy a mai fiatalok bármit is megtanuljanak még?

Aztán kedvesen annyit mondott :

Kérem, higgye el nekem: több lábon kell állni!

Szakmákat kell tanulni, mert ma már játszi könnyedséggel lehet megtalálni minden információt.

Egyszer a ‘Ha én egyszer kinyitom a számat…’ című humoreszket nézve hangzott el az igazság egy könyvelőirodában:

Hát de az már kevés máma!

Tegnap felmondtam, ma pedig leadom a papírokat is. Több lábon kell állni.

Tanuljunk valamit.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s