2018.07.07. Ébredés

Hosszú napok teltek el, amióta összegeztem a gondolataim írott formában.

Hétfőn és kedden egy nemzetközi Erasmus + ifjúsági cserén dolgoztam együtt a szervező csapattal és lehettem a csoportvezető két napon keresztül. Lehetne ezt trénerkedésnek is hívni, de ez a fogalom nagyon nehezen írható körül.

Ajtókat sikerült találni, amelyek csak arra várnak, hogy becsukjam őket vagy éppen bemenjek rajtuk. Hosszú idő után a sodródás, és a kishitűség vezérelt abban, hogy ne gondolkozzak a változás szükségességében. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy szükség van rá, talán még korábban is, mint amivel eddig nyugtattam magam.

Szerda este óta dolgozom. Most szombat hajnal van. Pár órán belül haza fogok vonatozni másfél órát, és napközbeni alvás után az utolsó éjszakai műszakomat fogom tölteni holnap este. Jövő héttől visszaállok a nappali munkavégzésre, amelynek megvannak a maga előnyei, valamint hátrányai is. Van egy mondás, miszerint mindenki azt eszi meg, amit főz. Az idő el fogja dönteni, hogy ez a főzés amellyel éppen elfoglalom magam, milyen eredményeket fog szülni.

Ezekben az estékben elkezdtem újra tanulni, amely gyökeresen változtatja meg a motiváltságom. Már ami megmaradt belőle. Párszor fogalmaztam már meg gondolatokat arról, hogy mennyire könnyű elveszteni az összpontosítást a valóban fontossággal bíró célokról. Úgy gondolom, kezdem újra megtalálni azokat. Az internet egy nagyon hasznos eszköz. Hihetetlen mennyi oktató anyag és lehetőség rejlik benne, és mégis mennyire csupán a negatív hatásait tapasztaljuk nap, mint nap. Itt egyértelműen az anti-közösségi média túlnyomó használatára gondolok.
Az üzleti világ vonz egy bizonyos mértékben. Ehhez nagyon sok gondolat, tapasztalat és inspiráció található ezen a csatornán: https://www.youtube.com/user/stanfordbusiness

Lényegében pár napja a Stanford Egyetemre járok. Persze ez egy erős túlzás, de mégis ad egy lendületet, hogy olyan személyek osztják meg szokásaikat, akik végiggyűrték magukat az élet kétségbeesésein és nehézségein. Alkottak és adtak valamit a társadalomnak. Ezt a célt szem előtt tartva indult el a héten egy közös gondolat is: a KÖR.

Idővel a személyességre és a remény megosztásának fontosságára alapozva egy gondolkodó kört szeretne ez a csoport alkotni. (A szóvicc nem erőltetett. Magától jött.) Eme kezdeményezésnek a sikerét is az idő fogja igazolni. Én hiszek benne.

Újra elkezdtem célokat állítani, és tudom mit szeretnék. Ez egy nagyon hálás és kellemes érzés, amely valamiért nem hétköznapi. Ahogy Simon Sinek mondta egy konferencián: szomorú tény, hogy szükség van a munkájára, és hogy arról beszéljen, mennyire fontos az egészséges, biztonságos munkakörnyezet.

Lassan hajnali 5 óra. Jól esik megébredni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s