2018.06.20-21. Várni és megvilágosodni

Sűrűn szokott az ember várni, sokszor kell is várni, a kérdés egyedül az, hogy mire.

Én negyedik napja várok arra, hogy ne legyek láb alatt és valamit tudjak tenni. Egy irodában ülünk rengeteg munkával körülvéve, amiben nem tudom kivenni à részem, mert semmilyen hozzáférésem à helyi infrastruktúrákhoz. Sokak számára ez talán nem volna probléma. Az idő amit itt eltöltök, teljes mértékben fizetve van, valahogy mégis reménytelenül elpazaroltnak éltem meg ezeket a perceket tegnap délutánig.

A pozitív oldala ennek a várakozásnak, és annak, hogy látom mennyire nem készült fel senki arra, hogy nekem legyen mit tennem számomra egyetlen pontra vezet: nem fogok még egyszer felelőtlenül igent mondani az első felbukkanó lehetőségre, jobban mondva nem fogom hagyni az időmet elpazarolni. Hány mosolyt lehetett volna cserélni négy nap alatt? Hány embernek tudtam volna segiteni? Hány boldog pillanattal és emlékkel lehetett volna gazdagabb a világ?

Ezek a kérdések csupán a ‘mi lett volna ha?’ költőiségének köntösét veszik magukra. Felesleges ezt bármilyen formában öltöztetni.

A tanulság és tapasztalat miközben hallgattam a felsőbb középvezetőket beszélni az, hogy jelenleg még egy hatalmas mézes mázos cég profilja mögött is személytelenség és a félelem valamint hatalmi harcok többsége bújik meg.

Újra csak Az utolsó szamuráj című film képkockái vannak a szemem előtt.

Ahhoz, hogy tudni lehessen mikor nehéz és mikor gyönyör az élet, tudni kell, mi számunkra nehéz és mivel tudjuk elérni és értékelni a gyönyör különböző formáit.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s