2018.05.27. I’m fine / Rendben vagyok

I cannot even remember when did I write in English for the last time. See Hungarian below.


Today is a good day.

I slept long, as I usually do these days. Working overnight is really exhausting. Smaller tasks like going to the shop, which are perfectly easy during the day, are actually impossible with night shifts.

I have been working at night since the 1st May for the first time in my life. In exchange of having less social interaction, I get paid really well. Though, money is not giving fulfillment. Sometimes I feel ashamed how easily do I get paid, simply because of kicking and destroying my daily routine. Literally, that is how it feels to work for an international company. The workload is not that huge. Contrariwise, I have pure 5-6 hours per night to spend in front of a computer.

What can one do in that much time?
– Watching series is one possibility. After finishing a few of them, like The Crown, Sherlock, Friends, Au service de la France, Marseille, there is not really a lot to see.
– It is also learning, but not enough. Improving my French knowledge is also something of a useful activity. Actually on a long run, it is going to pay good, I suppose.
– Reading is also an effective way of spending time. “The power of habit” has been in my bag for weeks, and finally I am almost ready with it.

Still after a month spent without really seeing the Sun, or going to swim after a chill workday is difficult. The more I talk to people, even about working, mostly there is complaining and pity, that working is actually a bad part of life that we have to suffer through. I want to show a bit of light. It is not true.

Life can be amazing. Now it is almost 2 am and I am watching motivational videos. It is so easy to feel love, be enthusiastic and be proud of each other. People still tend to forget it, just like I do sometimes.

However check this video out:

It is simply amazing, how we have a lack of conversation every single day. I just want to make everybody sure, just like Jake did:

You are not alone.

Sometimes I feel like, being lonely and powerless is normal. It is not. There are always people around us that help.

Being hopeless is sad. There are days, when I look into a mirror, and start thinking about the time I did that the last time. It is nice to eventually see the person that looks back.

All the posts I normally write in Hungarian, are trying to represent the fact that there should be fight against racism, depression and hopeless. Luckily I have the fortunate situation of speaking several languages, so I can see further than the ones:

You know the people that you have in your life. No matter how good of a day you are having, they will bring you down, or no matter how bad of a day you are having, they will bring you even lower. You know what I am talking about.

I want to let you know, who read this. There are people speaking the same language. Speaking the same body- and love language. There are people that are not like them. Choose them wisely around yourself.

On Thursday morning, I saw a man on the train on the way to Kecskemét from work, and he was really deep in his thoughts. I asked him with a friendly voice:

Is everything okay?

I received an aggressive question:

Yes, why? Does it look like anything is not okay?

Could not really understand the person. Though gave him a smile after leaving.

What are we looking for?

I am looking for a circle of people that can work together. Stress, aggression and hopelessness is something to fight against. Because a smile of a sad person, and honest love can rule the world, and help overcome negativity and depression.

Let’s live a beautiful life. Let’s make a beautiful life.


A mai egy jó nap.

Sokáig aludtam, mint ahogy ezekben a napokban teszem. Éjszaka dolgozni több, mint kimerítő. Kisebb feladatok, mint például elmenni a boltba, napközben teljesen egyszerűek, habár ilyenkor szinte lehetetlen küldetés.

Május elseje óta dolgozom éjszaka, életemben először. Azért cserébe, hogy nincs társasági életem, nagyon jól meg vagyok fizetve. Mégis, a pénz nem ad elégedettséget. Néha szégyenlem magam, mennyire könnyen keresem, találom, nyerem a pénzt egyszerűen azért, mert felrúgom és tönkreteszem a napi rutinom. Ezekben a napokban ilyen érzés egy nemzetközi cégnek dolgozni. A munkamennyiség egyáltalán nem sok. Éppen ellenkezőleg, minden este van 5-6 órám, amit tisztán egy számítógép előtt saját magammal tudok tölteni.

De mit is lehet tenni ennyi szabad, mégis kötött idővel:
– Sorozatok megtekintése egy lehetőség. Pár érdekesebb végeztével, mint például a Korona, Sherlock, Jóbarátok, Franciaország szolgálatában, Marseille, nem sok érdekesség marad a megtekintésre.
– Szintén tanulás, de nem elég. A francia nyelvtudásom fejlesztése is egy nagyon hasznos tevékenység. Hosszútávon biztosan hasznos lesz.
– Nem utolsósorban pedig olvasni az egyik legjobb tevékenység. “A szokás hatalma” című könyv hetekig feküdt a táskámban, arra várva, hogy felüssem, és elkezdjük a közös utazásunk.

Egy hónap elteltével, ami alatt nem láttam sokat a Napot, és nem voltam úszni egy fárasztó munkanap után, látom, hogy az éjszakázás valóban nem könnyű. Minél többet beszélgetek emberekkel, annál többször hallok panaszkodást és sajnálkozást arról, hogy a munka az élet egy rossz része, amin keresztül kell szenvedni.

Szeretnék egy kis fényt láttatni az alagút végén. Ez nem így van.
Csak az első videót kell megnézni Jake Tyler-től.

Hihetetlen hogyan maradunk értékes beszélgetések nélkül nap, mint nap. Szeretnék, ahogyan Jake is, én is megnyugtatni mindenkit:

Nem vagy egyedül.

Néha úgy érzem, magányosnak és erőtlennek lenni normális. Nem az, Mindig vannak emberek körülöttünk akik szeretnek.

Reménytelennek érezni magunk nehéz. Vannak napok, amikor belenézünk a tükörbe, és elkezdünk gondolkozni, hogy mikor is néztünk bele a szemébe annak, aki visszanéz. Néha jól esik látni is őt.

Minden bejegyzésem amit általában írok arról szeretne szólni, hogy kell küzdeni a rasszizmus, depresszió és reménytelenség ellen. Szerencsés vagyok, mert beszélek más nyelveket, így Nick Vujicic videóját is értem. (A második az angol részben) – Hogyan lépjünk túl a reménytelenségen. Ő is azt mondja, hogy:

Tudod, mindig vannak azok az emberek az életünkben, akik attól függetlenül, milyen csodás napod volt, a padlóra küldenek. Attól függetlenül mennyire a padlón érzed magad, még lentebb nyomnak. Tudod miről beszélek.

Szeretnélek megnyugtatni téged, aki ezt olvasod. Vannak emberek akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint te. Test, és szeretetnyelvet. Vannak emberek, akik nem küldenek padlóra. Válaszd meg őket bölcsen magad köré.

Csütörtök reggel beült mellém egy üzletembernek tűnő férfi a vonaton, haza Kecskemét felé. Nagyon mélyen a gondolataiba volt merülve, és amikor megkérdeztem tőle:

Minden rendben?

Egy aggresszív választ kaptam vissza:

Igen, miért? Úgy nézek ki, mintha valami nem lenne rendben?

Nem igazán értettem meg őt, mégis egy meleg mosollyal köszöntem el tőle.

Mit keresünk?

Én tudom, hogy egy olyan Kör-t, ahol emberek tudnak együtt dolgozni. Stressz, aggresszió és reménytelenség valami, ami ellen harcolni kell. Egy szomorú ember önfeledt mosolya, és az őszinte szeretet tudja uralni a világot, és tud segíteni abban, hogy túllépjünk a negativitáson és depresszión.

Éljünk gyönyörű életet. Tegyük együtt gyönöyrűvé az életet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s