2018.05.22. Friss levegő

Mozgalmas napokon vagyok túl.

A hétvégén Kecskeméten járt B., és két másik belga kollégája, akiket hazakísértem Kecskemétre pénteken délelőtt. A vonaton flamadul beszélgettünk, ami hosszú várakozás után töltött el megnyugvással. Mégiscsak azok az ízes kifejezések a gyökerei a holland/belga lelkemnek.

Ezen a napon M.-val sétáltunk a városban, amikor találkoztunk azzal a kínai nővel, akivel a vonaton ültem Pest felé. Éppen az utolsó napját töltötte a városban, és fotókat készített. Amikor megkértem egy férfit, aki nyugodtan ült a padon a főtéren, hogy készítsen rólunk egy képet, zavart mosollyal kért meg, hogy angolul beszéljünk. Kiderült, hogy ő Macedóniából jött a városba, egyébként albán származású. A lehetőség adta magát: neki is a képen kellett lennie, így kerestem magyarokat akik elkészítették a képet:

image1

Miután elköszöntünk, még bementünk az akkor zajló Slam Poetryre is, amelyen sikeresen húztam ki egy személy nevét a kalapból. Ő ennek felettébb örült. Ezt az eseményt egy nyugodt vacsora követte. Nagyon jól esett a szép beszédet hallgatni úgy angolul, mint magyarul. Miközben mi angolul társalogtunk Erasmus+-ról, önkéntességről és aktivitásról, addig mögöttünk egy fiatal lány magyarul szidta a szervezését a korábbi eseménynek, és a speekerek modorát, valamint alkalmasságát kérdőjelezte meg, cseppet sem szalonképes módon. Erre O.-val csak egy mosolyt engedtünk. Jó a visszajelzés, és megéri nyitott füllel sétálni.

Másnap sokáig aludtam. Utána régi ismerősökkel mentünk egy kertipartira, ahol nyugodtan lehetett sütögetni. Az alkohol, a dohányfüst és a negativitás régóta kerüli el a hétköznapjaimat, ahogy a hétvégéimet is. Itt mindből volt elég, de mégis kivártam a végét, mert nem egyedül voltam aki ebben fürdött. Vannak személyek akik kedvéért hozunk kompromisszumokat.

Másnap szintén legalább délig álomban voltam. Nemhiába, mégiscsak kezdek átállni az éjszakai baglyok életvitelére. Sikerült húgommal is jókat beszélgetni, és felköszönteni születésnapja alkalmából tegnap, ahogyan matekórán is jártam. Sőt, bejártam vasárnap délután a Nyíri erdőt, ahol csodaszép képek készültek.

A természetben lenni, természetesen jól esik. Néha még egy x is jelöli a helyet ott, ahol a legjobb.

Majdnem elfelejtettem a legszebb részét ezen napoknak! Péntek délután életreszóló barátságot kötöttem egy gyönyörű fehér pulival. Sokan ezt nem igazán értették, és még a közös képünkbe is belesétáltak, de ennyi baj legyen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s