2018.05.16. Délután

Éppen a vonaton ülök, amivel már negyed órája Nagykőrösön állunk. Három fiatal roma férfi Ceglédig bliccelni akart, ellenben a kalauz és a biztonsági szolgálatban álló személy megállították a vonatot.

Az emberek beszélgetnek. Közös felháborodás és meghökkenés. Páran még kiabálnak is velük, hogy szálljanak le. Ők ezt persze megtagadják. Ceglédig akarnak menni.

A rendőrök kiértek. Már tíz perce velük beszélgetnek az állomás mellett.

Egy órája Kecskemét főterén egy fiatal nő megkérdezte, volna-e tiz percem egy kérdőív kitöltésére? Öt nem volt elég, de beszélgettem vele. Éppen a volt középiskolám kiállított tablóit nézegettem.

A kérdőív nem szólt másról, mint egy bizonyos cég (nem lehetett tudni melyik) kíváncsi a 20 év feletti magyar lakosok véleményére azzal kapcsolatban, hogy országunk mennyire teljesít jobban. Nagyon is fontos volt a kérdések között Áder János köztársasági elnökünk személyének és munkájának értékelése.

A beszélgetésünk végén az óvónő, fáradt, unott hangon elköszönt, és továbbállt.

Párbeszéd, ahogy most a vonaton, úgy ott sem igazán történt.

Még mindig állunk, pedig haladni kellene. Ellenben úgy látszik ez olyan, mint a magyar színház volt Jókai idejében.

Volt. Nincs. Lesz.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s