2018.04.16. Szélmalom

‘Este van, este van ki ki nyugalomba.. ‘

Hétfő van, ilyenkor Don Quijote módon kell őrölni, darálni, még ha nem is szeretnénk. Közel voltam – nem csak egyedül – a mai napon ahhoz, hogy a saját levemben főjek meg az irodában. Ez a hőség és stressz annyira felemésztett, hogy elhatároztam: ma az uszoda nem menekül meg, bármennyire sikerült is neki eddig. Meg fogok martózni benne.

Ki gondolná, hogy ennyi elég a lelki megnyugváshoz?

Teljes alázattal róttam le nyolc kört. A nyolc egy nagyon szerencsés szám, túlterhelni pedig nem szerettem volna magam.

Hazafelé pedig megálltam az egyik helyi étteremben. Szeretek a Max-ba járni. Ma német dialógusokat hallgattam nosztalgiaként. Meglepő módon, értem a nyelvet. Most pedig a helyi Mercedes gyár dolgozói, valószínűleg vezetői ülnek itt és mulatnak egy hétfő este. Talán nem is gondolják, hogy valaki érti őket.

Idill. Jelenleg ez a fogalom járja át teljes valómat. Felmerül à kérdés: megéri a szélmalomharc? Miért kell stresszelni?

Mindenesetre tudom miért őrölöm a lisztet ennek a cégnek. Ma újra követtem és olvastam Görög Ádámtól, aki az egyik legsikeresebb vállalkozó Magyarországon. Persze mindenki másképpen fogalmazza meg a sikert, de ő sok szempontból érti ezeket.

Idill. Nem kell a sok őrlés.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s