2018.04.06. Úton

Reggel van. Emberi hajlandóság a felejtés, valamint a kényelemben való restség. Bennem ez a két hajlandóság olyan messze ért, mióta hazajöttem Portugáliából, hogy elkezdtem nem élvezni a reggeleket. Sokszor aludtam el, felborult a reggeli szokásrendszerem és abbahagytam a naptáram vezetését.

S aztán, ha azon tanakodtam vajon, miért van rossz kedvem, nem tudtam erre válaszolni. Pedig egyértelmű. Nem foglalkoztam az időm beosztásával, nem írtam fel a célokat erre a hónapra, és vártam a csodát, hogy ebben, bennem valaki meglássa a szépet.

Persze vannak jó emberek, nagyon kedves barátok, de amennyiben velük csak napi fél óra áll rendelkezésre, összehasonlítva minden mást, az nem a legjobb.

Úgyhogy szerdán úgy döntöttem, hogy újra szem előtt tartom a 2018-ra felírt célok egyikét: Értékes kapcsolatok.

Közben nem tudom abbahagyni Lóci játszik dallamainak hallgatását.

Tegnap reggel főztem és takarítottam. Fejben és a lakásban is.

Ma reggel jól esett felkelni. Időben voltam. Mind időben vagyunk.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s