2018.03.21. “Míg állni látszék az idő, bár a szekér szalad”

A költözés és hosszú esti beszélgetés alatt amit P-rel, I-nal és P-kal tartottunk, mély témákat érintettünk. Legfőképpen a ‘Vanitatum vanitas’ című Kölcsey mű foglalja ezt talán össze, kiegészítve Vörösmarty Mihály ‘Húzd rá cigány, húzzad, s ne gondolj a gonddal!’

Ma reggel hidegzuhannyal kezdtem a napot. Felélénkültem. Érezni véltem az utcán a hideg, véletlenül sem hűs, szélben a jeges napfény ízét. Az új bérleményünktől az állomás 5 perc komótos, 3 perc erőltetett sétára fekszik. Már csak pár perc volt a vonat indulásáig. Veszélyesen pontos voltam. Felmerül a kérdés, hogy mi történhetett volna, ha a vonat gondol egyet, és hamarabb jön két perccel?

Szerencsére nem így volt. Kedves volt ma reggel is, és megvárt. Nem csak engem, de kedves beszélgető partnerem is. Talán mások is ültek a vonaton, páran még álltak is, de ez egy csekély részlete a mi érdekeinket feszítő témáknak.

Néha jó könyvnek lenni. A könyvek hallgatnak, és puszta létükkel válaszolnak kérdésekre. Amennyiben a válasz valakinek nem tetszik, az általában azt jelenti: maga a kérdés a rossz.

Népbetegség, hogy nem tudunk jól kérdezni. Népbetegség, hogy nem ismerjük fel, ha a kérdés rossz.

Szerencsére lehet még jókat beszélgetni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s