2017.12.15. A káoszról

21.26. A kecskeméti vasútállomáson állok lesokkolva.

Ma egy egészen gyorsan és a vége felé csendes szokásos 13 órás munkanapom volt, ahol sokat beszélgettünk értékekről, véleményekről és gondolatokról. 

A vonaton hazafelé egy szegedi jogi doktorral és társnőjével társalogtunk civil életről, politikai rendszerekről és Magyarországról általában, valamint a szakadékról ami megfigyelhető az emberek között vallási, életkori és politikai tekintetben is. 

Kecskemét határában egy 25 éves körüli nagydarab széles srác segítségért kiabálva, vérző orral jön felénk és egyenesen a mi fülkénkbe ül be és sír. A vér ömlik a padlóra, a kabátjára, a székekre. Anarchia. Mellettem a doktor úr, aki éltes kora és az élet különböző területein való jártassága során nyugodtan próbálja keresni a vérző férfi ‘barátját’ aki elnézés kérések kiabálása közepette, a vészfék behúzása után leugrott a vonatról.

Körülöttünk vér, a gyomrom émelyeg és bármelyik pillanatban azt érzem, hogy a hányinger erőt vehet rajtam. 

Az eső szakad. Van mit elmosnia. Ezt a mocskot és szakadékot talán még egy özönvíz sem tisztítaná meg.

Közben amerikai erdők égnek, sorsok törnek össze és a bal sors még mindig tép. Nem csak Magyarországon, de az egész világon. 

Mikor lehet ennek vége már?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s