2017.11.19. Arról, hogy semmi sem igazán a miénk / About the fact that we do not really possess anything

Reggel 5.50 van.

Lassan beér a vonat Pestre, én pedig a Nyugati pályaudvarra.

Reggel 4.10-kor amikor elindultam, egy hátizsákba összepakoltam reggelimet, a céges belépőkártyámat, a határidő naplómat, amibe mindent felirtam eddig, valamint 2-3 könyvet. Köztük egyet ami a Kecskeméti Katona József könyvtár tulajdona, és kettőt ami a sajátom volt.

Abban a 15 percben amíg elszunnyadtam, valaki ellopta ezt a táskát.

Ironikus módon pont a felnőtté válásról szól az egyik könyv, a másik pedig Márai Sándor naplója az 1945-ös évből. Abban az évben egy ilyen apróság nem volt feltűnő, és ahogy ő is írta, annyi lopást és undort addigi életében nem látott.

Az elmúlt pár hónapban, mindig úgy vélekedtem, hogy az élet és a karma mindig azt adja, amit érdemlünk. Úgy látszik ez beigazolódott. Most egy kicsit várnom kell, még ha éhesen kellemetlen szájízzel is.

A kalauz szerint mivel az irataim megvannak, legyek hálás. Ez a valódi pozitivizmus, meg persze lustaság, hogy ne kelljen jelentést írnia, mert hát a ‘nemzetközi helyzet fokozódása’ mellett holmi apró cseprő lopással mit lehet tenni?

Miért legyek én tisztességes,
Kifeszítenek úgy is.
Miért ne legyek tisztességes,
Kifeszítenek úgy is.


It is 5.50 in the morning.

The train is slowly arriving in the Nyugati railway station.

In the morning at 4.10 when I set off, I grabbed my breakfast, my badge, my agenda, and 2-3 books that I casually carry with myself. From these one from the city library of Kecskemét.

During the 15 minutes I fell asleep someone stole this bag.

Sarcastically one of the books is about adulting and growing up, an other one is teh diary of Sándor Márai from 1945. In that year one small action like this would not be outrageous, because he had never seen that much disgusting events before in his life.

In the past month I considered, that the life and Karma always provides that we deserve. It seems like it is true. Now I have to wait a bit, even if I have an unpleasent feeling of it.

The controller said that I should be happy that my wallett was in my pocket. This is real positivism, and of course the laziness, that he should not make the report.
After all, what could we do with a small stealing.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s