Recent Posts

2018.07.20. Több lábon

Tegnap egy nagyon szép csütörtök volt. Egy betegszabadság után tértem vissza a munkába azzal a reménnyel, hogy nyugalom és a kollégáim barátságos köszöntése lesz a fogadtatásom. Ehelyett arról hallgattam őket, hogy éppen mi a napi nyomás és értelmetlen döntések sorozata erre a hétre. Sok kompromisszum van az életünkben nap, mint nap. Eddig ezek szummája megérte […]

2018.07.10. A gyertyák csonkig égnek

Hajnali 3.20 van amikor ezeket a sorokat elkezdem írni. A kérdések és gondolatok hosszas tárgyalása az, ami nem hagy nyugodni. Este 10 órakor amikor megpróbáltam lefeküdni, meggyújtottam két levendulás gyertyát, hogy Grecsó Krisztián olvasása közben, lassan el tudjam engedni a fejemben kavargó gondolatok hullámait. Általában az olvasás álmosít. Most viszont valahogy életre keltem tőle, és […]

2018.07.07. Ébredés

Hosszú napok teltek el, amióta összegeztem a gondolataim írott formában. Hétfőn és kedden egy nemzetközi Erasmus + ifjúsági cserén dolgoztam együtt a szervező csapattal és lehettem a csoportvezető két napon keresztül. Lehetne ezt trénerkedésnek is hívni, de ez a fogalom nagyon nehezen írható körül. Ajtókat sikerült találni, amelyek csak arra várnak, hogy becsukjam őket vagy […]

2018.06.29. Megtalálni egy utat / Finding a way

Alapvetően egy lerágott csont minden egyes olyan kép amelyet sűrűn, sokan teszünk ki az ablakba. Már sok évvel ezelőtt megénekelte Ákos is, igazi magyar mentalitással, ahogy sokan mások, úgy ő is keresi az utat. Mi magyarok sokat keresünk, de hajlamosak vagyunk nem találni semmit és ezen megakadni. Egyszer talán a HVG-ben olvastam egy érdekes idézetet […]

2018.06.24. A nap amikor elmentem nem úszni

Hosszú utazás után kerültem haza Kecskemétre. Miután Pesten landolt a gép péntek éjfél után, egy kedves munkatársamnál aludtam megközelítőleg négy órát. Reggel az első vonattal jöttem haza Kecskemétre, és egy rövid tusolás után együtt reggeliztem P. – al és barátnőjével. Igazán jó volt őket együtt látni. Őszinte boldogság tükröződött az arcukon. Kedvesen elvittek a rendőrfaluba […]

2018.06.20-21. Várni és megvilágosodni

Sűrűn szokott az ember várni, sokszor kell is várni, a kérdés egyedül az, hogy mire. Én negyedik napja várok arra, hogy ne legyek láb alatt és valamit tudjak tenni. Egy irodában ülünk rengeteg munkával körülvéve, amiben nem tudom kivenni à részem, mert semmilyen hozzáférésem à helyi infrastruktúrákhoz. Sokak számára ez talán nem volna probléma. Az […]

2018.06.17-19. Amsterdam contra Rome

Szombat hajnalban értünk Budapestre M-sal, így szombat reggel 10 óra körül értünk haza Kecskemétre. Szerdán egy telefonhívás után világossá vált, hogy lehetőség nyílik egy látogatásra a holland reptérre, akinek dolgozunk, aminek egyenes következményeként vasárnap hajnalban egy kollégámmal kijöttünk Hollandiába. A kultúrsokk, amely keserédesen ébreszt fel minden alkalommal már a reptéren lévő Albert Heijn-ben elért. Beálltunk […]

2018.06.12-14. Róma

Az élmények özönvízként árasztanak el, és fürdetnek meg az élet örömeinek áradatában. Rómában vagyunk M. barátommal. Nem is akárhol, egy egyszerű szállón, hanem a Pápai Magyar Intézet épületében kaptunk a rektor vendégszobájában helyet. Ezek címek, amelyek szépek, címek amelyeket időbe telik megérdemelni. Az olasz nyelv szépsége, a testbeszéd szabadsága inspirálóan hat az egyszerű bezárt magyar […]